„Senki sem számított erre” – Sallói István az őszi csodáról és a feljutás kapujáról

A Nafta 1903 sportigazgatója, Sallói István értékelte az eddigieket: a várakozáson felüli őszi szezont, a csapatépítés nehézségeit, a stabil pénzügyi háttér jelentőségét, valamint a tavaszi célokat és erősítési terveket. Szóba került a Mura elleni kupaderbi is, amelyre a klubnál külön motivációval készül mindenki.

Az idény kezdete előtt a szakmai stáb számított ilyen eredményekre?

»Én azt gondolom, hogy erre senki nem számított. A célkitűzésünk az volt, hogy mindenképpen szeretnénk ebben az évben a feljutásért harcolni. Nyilván, mivel tavaly sokan távoztak, mindössze három játékos maradt az előző keretből, és sok új érkező volt, egy komoly csapatépítési folyamat előtt álltunk. Ez rendkívül nehéz szakmai feladat.
A szakmai stábtól azt vártuk, hogy az ősz végén legfeljebb 6 pontos távolságra legyünk a feljutást jelentő helytől, hogy tavaszra legyen esélyünk pár igazolással megküzdeni a feljutásért. De azt senki nem gondolta, hogy Bozsik Józsiék ilyen gyorsan összerakják a csapatot, és ennyire hatékonyan fog működni. A szezon végére pedig már egyre jobban látszott, hogy a csapat összeszokott, gördülékenyebben mennek a meccsek – annak ellenére, hogy sok nehézségünk volt sérülések, eltiltások és válogatott kötelezettségek miatt.
Az, hogy 16 meccsből 14-et megnyertünk, két döntetlenünk volt, és mindössze 4 pontot veszítettünk, egészen döbbenetes szám. Megnéztem az elmúlt éveket: amióta 16 csapatos a másodosztály, a legmagasabb pontszám, amellyel valaki bajnok lett, 72 pont volt, ami 2,4 pont/meccs átlag. Mi most 2,75-nél tartunk – ez elképesztő. Az egyetlen „bibi”, hogy a Grosuplje is rendkívül jól teljesít: 2,62 pont/meccs, és ők sem kaptak ki. Három döntetlenjük van, ezzel a két ponttal vezetünk előttük.
Összességében nagyon jó pozícióból fordulunk, és ez pozitív, mert a csapat tavaszra még fejlődhet. Van bennünk potenciál, és innentől teljesen más helyzetből kezdhetjük a szezon második felét.«

Az idény előtt teljesen új csapatot kellett építeni. Mennyire volt nehéz kiválogatni a játékosokat, és milyen szempontok alapján születtek a döntések?

»25 éve vagyok sportvezető, és már kialakult metódus alapján zajlik a csapatépítés. Először a tulajdonossal ülünk össze, aki meghatározza a célokat és hozzárendeli a pénzügyi lehetőségeket. Végh Gábor, a klubunk elnöke egyértelműen kijelölte a célt és a feladatot, ami alapján a szakmai stábbal átbeszéltük a teendőket. A keret tervezésénél figyelembe kellett venni a pénzügyi lehetőségeket, az edzők elképzeléseit, és természetesen a szabályokat is – amelyek a szlovén másodosztályra vonatkoznak.
Az idei szabályok alapján két fiatalnak kötelező kezdenie minden mérkőzésen. Ez azt jelenti, hogy a keretben 4–6 olyan játékossal kell kalkulálni, akik 2004 után születtek. Emellett, mivel csak 20 játékos nevezhető egy mérkőzésre, és ebből 12-nek szlovénnak kell lennie, legfeljebb 8 külföldit érdemes a keretben tartani, akik közül maximum kettő lehet EU-n kívüli.
Külső szemlélőnek ez bonyolultnak tűnhet, de Magyarországon is sok az ilyen szabályzó, és itt Szlovéniában is van már elég tapasztalatunk ezek alkalmazásában.
Nagy segítség volt, hogy Bozsik Józsi három éve itt dolgozik, ismeri az első és a másodosztályt, és őt is ismerték a játékosok, ügynökök, így tudták, mire számíthatnak.
Sajnos nem tudtuk megtartani a tavalyi keret magját különböző okok miatt, így csak három játékosunk maradt, ami azt jelentette, hogy legalább 17 (!) új játékost kellett igazolni. Pirtovšek, Aleks Pihler és Dragoner ugyan jó alapot jelentett, de nehéznek ígérkezett a nyár. Kevés időnk volt, és mi sem gondoltuk, hogy ilyen gyorsan összeáll a keret: a felkészülés kezdetére 90%-ban készen voltunk, és már csak egy-két finomítás maradt. A legnagyobb fogás Maroša volt – amint szabadon igazolhatóvá vált, egyből lecsaptunk rá. Itt már a szurkolóink is elhitték, hogy Lendva valóban fel szeretne jutni.«

Mennyire fontos a csapatépítés és a csapat sikere szempontjából a biztos pénzügyi háttér?

»Ez létkérdés. A lendvai futball fejlődése szempontjából rendkívül fontos a MOL-Új Európa Alapítvány támogatása. Immár három éve számíthatunk rá.
Ez lehetővé teszi, hogy az utánpótlás jó körülmények között dolgozhasson, megfelelő edzőkkel, tisztességes fizetéssel, és mellette legyen egy olyan első csapat, amely méltón képviseli a közösséget. A futballnak hatalmas közösségformáló ereje van, és egy ilyen kis településen ez különösen fontos.
Eddig Végh Gábor elnökünk a Zalaegerszeg tulajdonosa is volt, de nyáron eladta a ZTE-t, és teljesen Lendvára koncentrál. Én is Egerszegen voltam vele, és feladatom volt a Nafta szakmai kontrollálása, de nyártól teljes mellszélességgel itt vagyok. A költségvetés, amit az Elnök úr biztosít, lehetővé teszi, hogy olyan játékosokat igazoljunk, akikkel reális cél a feljutás.
Ez nem jelenti azt, hogy korlátlanul költekezhetünk, de stabil lábakon állunk, minden játékos profi szerződéssel rendelkezik, és nagyon nagy érték, hogy nálunk minden precízen, időben, szervezetten történik – ezt a játékosok is értékelik.«

Most téli szünet következik. Mik a tervek, célok, elvárások?

»Minden szempontból jól állunk. A csapat jó, az öltöző nagyon rendben van. Sikerült olyan közösséget kialakítani, amelyben a játékosok küzdenek egymásért, és mindenki elfogadta a szerepét. Amikor kellett, mindenki hozzátette a magáét a sikerhez. Minden hónapban tartunk csapatösszetartást, próbáljuk a srácokat olyan közösséggé kovácsolni, amely a pályán és azon kívül is együtt van. Ezek a folyamatok nagyon jól alakultak ősszel.
A cél egyértelmű: az első osztályba szeretnénk feljutni. Sportigazgatóként A- és B-tervvel kell gondolkodnom. Az A-terv az, amiért egész évben küzdünk: hogy feljussunk. Ezért már most olyan játékosokban gondolkodunk, akik az első osztályban is meghatározók lehetnek.
Csak azért nem szeretnénk igazolni, hogy többen legyünk. Csak olyan játékost hozunk, aki hozzáadott értéket jelent. Nem vagyunk igazolási kényszerben; ha a csapat így maradna, szerintem elég erős lenne a feljutáshoz. De szeretnénk előre tervezni, hogy ha feljutunk, nyáron ne kelljen kapkodni és túl sok új embert egyszerre integrálni.
A szakmai stábbal már átbeszéltük, mely posztokon lehet szükség erősítésre. Ősszel főleg a védelemben fogytunk el néha sérülés, eltiltás vagy válogatott meghívó miatt. Ezeket szeretnénk kezelni, és tavaszra még tovább erősíteni a keretet.«

Egy kupamérkőzés még hátra van – a Mura elleni rangadó. Mire számít?

»A minap otthon pakolásztam, és a kezembe került az ezüstérem a Mura elleni kupadöntőről. Jó lenne visszavágni. Mindenkiben ott van ez az érzés.
Bőven volt időnk felkészülni, mindenki egészséges, tettrekész. Egyrészt nagy presztízsharcra számítunk, amibe mindenki komolyan beleáll. Másrészt ez nekünk nagyon fontos erőfelmérő is: hol tartunk egy első osztályú csapathoz képest? Sok mindenre választ adhat, amikor a jövőt tervezzük.
Idén a kupa nem a legfontosabb célunk, de egy kisebb csapat számára mindig esély nagyot alkotni. Bízom benne, hogy továbbjutunk – ez azt mutatná, hogy közelítünk az első osztály szintjéhez. Ha jól emlékszem, a Bravo jöhetne a következő körben, ami megint komoly kihívás lenne.
A játékosokat nem kell motiválni: bennük van a belső tűz. Szeretném megköszönni, hogy a szurkolók az első pillanattól kezdve mellettünk álltak, idegenbe is elkísértek bennünket. A csapat és a közönség egymásra találása nagyon fontos volt a tavalyi év után, és hatalmas pluszt adott.
Bízom benne, hogy a Mura ellen is sokan jönnek, és együtt ünnepelhetünk – boldog új évet és kellemes ünnepeket kívánva egymásnak.«