Bozsik József: „A legnagyobb erőnk az volt, hogy hittünk a folyamatban”

A feljutás mögött álló munka, egy teljesen új csapat felépítése, nehéz időszakok és végül az élvonalba való visszatérés – Bozsik József évértékelő interjúja.

Mögöttünk egy idény, amely hosszabb úton, de végül elérte a célját, vagyis a feljutást az első osztályba. Milyen volt visszatekintve ez az idény?

Komoly kihívás volt, hiszen a kiesés után szinte a nulláról kellett csapatot építeni, 17 új játékos érkezett a nyáron. Szerencsére jól sikerült a kiválasztásuk, ami annak is volt köszönhető, hogy már az előző szezon során asszisztens edzőmmel, Veress Balázzsal folyamatosan figyeltük az első és másodosztály küzdelmeit abból a szempontból, hogy kik lehetnek potenciális jelöltek erre a szezonra. Nagy energiát tettünk abba, hogy ne csak egyénileg figyeljük a játékosokat, hanem profilok alapján egy összeillő csapatot alakítsunk ki.

A nyáron Salec (Sallói István) érkezésével könnyebbséget jelentett, hogy már „csak” ki kellett választani a játékosokat, ő pedig nagyon hatékonyan tárgyalta le a szerződéseket, így gyorsan összeállt a keret. A végén Maroša érkezésével már érezhető volt, hogy ebből az idényből valami komoly is kisülhet. Fontos volt, hogy míg az előző szezonban Aleks Pihler és Josip Špoljarić csak télen érkeztek hozzánk, ezúttal már nyáron rendelkezésre álltak azok a tapasztalt játékosok, akik biztosították a stabil eredményeket, mellettük pedig a fiatalok is sokkal jobban tudtak fejlődni és teljesíteni.

A keret kialakítása végül a könnyebbik résznek bizonyult, mert ezután rengeteget kellett dolgozni a csapattal, hogy megfelelő legyen az összeszokottság és elég hatékonyak legyünk ahhoz, hogy stabilan hozzuk a feljutásra esélyt adó eredményeket. Emellett nagy figyelmet fordítottunk a csapategység kialakítására is, amit jól segítettek a szezon elején már legendássá vált csapatösszetartások, ahol Salec és Balázs kiváló hangulatot teremtettek.

Jól sikerült a nyári felkészülés, stabilan és egységesen haladtunk a céljaink felé, aztán decemberben a kupában is sikerült továbbjutni a Mura ellen, ami csak hab volt a tortán. Ugyanakkor ebben az időszakban már tudtuk, hogy elkezdődik a stadion felújítása, és talán ez jelentette a legnagyobb kihívást, amikor Odranciba kényszerültünk. Ott nagyon a csapat profiljától eltérő stílusban kellett játszanunk, amiben a játékosok nem érezték jól magukat, ez pedig önbizalomvesztéshez vezetett. Emiatt veszítettünk el ott hat pontot. Lehet mondani, hogy ebből négy pont „idegenben ment el”, de amikor otthon, jó pályán játszhatod a saját játékodat és nyersz, abból pozitív energiát viszel tovább az idegenbeli mérkőzésekre is. Ezt előtte és utána is bizonyítottuk. Miután sikerült megoldani, hogy az akadémián, mégis hazai körülmények között lépjünk pályára, azonnal jöttek egymás után a győzelmek.

A befejezés pedig igazi érzelmi hullámvasút volt – mondhatni jól összefoglalta az elmúlt három évünket: feljutás, kiesés, feljutás. Már a Triglav elleni vezető gólunk és az ő egyenlítésük története is emlékezetes marad, amivel az utolsó pillanatban a második helyre csúsztunk vissza. Az viszont, hogy ebből a mélyütésből felálltunk, és végül az osztályozón harcoltuk ki a feljutást, szenzációs teljesítmény volt. Hihetetlen sportemberi nagyságról és mentális erőről tettünk tanúbizonyságot – erre lehet és kell is építeni a jövőben!

A szakmai stáb mennyire találta meg az összhangot a közös munkában?

Nagyon jól kialakult a stáb működése, amit az is segített, hogy korábbról már ismertük egymást, így elsősorban finomhangolásra volt szükség. Emellett már sok tapasztalatom van a munkafolyamatok összehangolásában, ezért pontosan tudtam, mire kell figyelni és milyen kihívásokkal találkozhatunk a mindennapi munka során.

Veress Balázzsal már az előző szezonban is együtt dolgoztunk, így egy összeszokott párosként vághattunk neki az idénynek. Az alapvető asszisztensedzői feladatokon túl az ő felelőssége volt a játékosok egyéni fejlesztése is, különösen a védőkkel végzett munka kapott kiemelt szerepet. Az, hogy a szezon során mi kaptuk a legkevesebb gólt, szerintem önmagában is jól mutatja az elvégzett munka minőségét.

Vlaszák Gézával hosszú éveken keresztül dolgoztunk együtt Zalaegerszegen, így pontosan tudtam, mire számíthatok tőle, és be is váltotta a hozzá fűzött reményeket. Erjavšek kiemelkedő teljesítményt nyújtott és rengeteget fejlődött az idény során. Gézával kapcsolatban külön szeretném elmondani, hogy a két Primorje elleni mérkőzés között sajnálatos módon elhunyt az édesapja, ezért ezt az utolsó győzelmet az ő emlékének ajánljuk.

Vedran Vinkot először az utánpótlásba integráltam, ahol az U15 vezetőedzőjeként dolgozott, de már akkor látszott, hogy az erőnléti edzői szerepkör közelebb áll hozzá. Így adta magát, hogy csatlakozzon a felnőtt csapat stábjához. Ráadásul egy ízig-vérig Nafta-identitású emberről beszélünk, aki maximálisan átérezte a feladat súlyát. A munkájáról sokat elmond, hogy a szezon során alig volt izomsérülésünk, és a csapat játékosainak döntő többsége folyamatosan rendelkezésünkre állt.

Stángli Dominik szintén már tavaly is velünk dolgozott, igaz, akkor még az utánpótlásban tevékenykedett. Nagy lépés volt számára belépni a felnőtt futball világába, de nagyon jól vette az akadályokat és gyorsan beilleszkedett a stáb munkájába.

Ezúton is szeretném megköszönni mindannyiuknak a rengeteg energiát és munkát, amit nap mint nap beletettek ebbe az idénybe. Nagyon büszke vagyok mindenkire – ez valódi csapatmunka volt.

Egy szinte teljesen új játékoskerettel vágtunk neki az idénynek. Mikor érezte a szakmai stáb azt, hogy a játékosok „megszokták” egymást, és a játék már gördülékennyé vált?

A szezon első részében elsősorban a védekezés felépítésére és a megszerzett labdákból indított támadások gyakorlására fókuszáltunk. Tudtuk, hogy ebben az időszakban a csapatok még nyíltabban futballoznak, többet kezdeményeznek labdával, hiszen még nem alakult ki a tabella végleges képe. Úgy gondoltuk, hogy ebben a közegben így lehetünk eredményesek – és végül igazunk lett.

Az ősz második felében már egyre többször találkoztunk mélyebben védekező ellenfelekkel, a tavaszi idény pedig szinte végig erről szólt. Ez újabb kihívást jelentett számunkra, de ezt is jól kezelte a csapat, mert mire ezzel szembesültünk, addigra már kialakult az a támadójáték, amit szerettünk volna látni.

Nem tudok egyetlen olyan pontot kiemelni, amikor azt éreztem volna, hogy most állt össze a csapat. Ez egy hosszú folyamat volt, amit úgy kellett jól menedzselni, hogy közben eredményesek is maradjunk. Mindig azt mondtam: bízni kell a folyamatokban – és végül igazunk lett.

Mennyire játszik szerepet a sikerben az a stabil háttér, amely Lendván biztosított?

Egyrészt ez az eredmény az elmúlt három év munkájának és fejlődésének köszönhető, amit a MOL-Új Európa Alapítvány, valamint Végh Gábor tulajdonos úr támogatása tett lehetővé. Emellett fontos tényező volt az is, hogy a nyáron történt változások következtében ez a projekt teljes mértékben a Naftáról szólt, miután Gábor értékesítette a ZTE FC-t. Ez nagyobb mozgásteret adott számunkra, ugyanakkor magasabb elvárásokat is hozott magával. Különösen büszke vagyok arra, hogy ebben a helyzetben is bizonyítottuk: még jobb teljesítményre vagyunk képesek.

Ezzel párhuzamosan Gerenčer Boruttal olyan szakmai koncepciót építettünk fel a klubnál, amely mind a nyolc csapat fejlődését biztosítja. Amikor érkeztem, egy nagyon jó potenciállal rendelkező klubot láttam, de hiányzott a szervezettség, a rendszer és az összetartás. Ma már egészen más a helyzet.

Az elmúlt három évet két részre bontanám: az első kettőt együtt, a harmadikat külön kell értékelni. Az első évben nem volt tervben a feljutás – az volt a cél, hogy stabilan a másodosztály élmezőnyében végezzünk, miközben szakmailag felépítjük a klubot az infrastrukturális fejlesztések lezárásáig. A feljutást erre az évre terveztük, de a csapat máshogy gondolta, és végül korábban sikerült elérni.

Természetesen tavaly bent akartunk maradni az első osztályban, hiszen sokat tettünk azért, hogy feljussunk. Ugyanakkor utólag visszatekintve én az előző idényt egy tanulóévnek látom, amely során a klub minden szinten megtapasztalhatta, mit kíván az élvonal. Most ezzel a tapasztalattal felvértezve térünk vissza, és fontos, hogy ezt ki is használjuk.

A terv az volt, hogy a harmadik évre álljon össze egy olyan csapat és szakmai háttér, amellyel egyértelmű cél lehet a feljutás. Tudtuk, hogy ezzel párhuzamosan elkészül az edzőközpont és a stadion felújítása is, ezért ehhez igazítottuk az időzítést. Amikor érkeztem, nem gondoltam volna, hogy ma arról beszélünk: ez a klub elmúlt 13 évének legsikeresebb időszaka volt. Remélem, ezt is túl tudjuk szárnyalni a következő években.

Most egy rövid szünet következik. Mikor kezdődik a felkészülés az élvonalbeli idényre?

A terveim szerint a csapat két hét teljes pihenőt kapott, a harmadik héten pedig még otthon, egyéni edzéstervek alapján készülnek majd a játékosok. A közös felkészülés június 22-én kezdődik. Három felkészülési mérkőzéssel tervezünk erős ellenfelek ellen, és a negyedik hétvégén már bajnoki mérkőzés vár ránk.

Addig azonban még rengeteg feladat áll előttünk. Egyben kell tartani a csapatot, és megfelelően meg is kell erősíteni. Fontos, hogy idén is már a nyári felkészülés kezdetére rendelkezésre álljon az a tengely, amely stabilitást tud adni a csapatnak, mert az őszi időszak meghatározó lesz a bajnokság szempontjából.

Milyenek a tervek a következő idényre? Várhatók változások a keretben?

Az előző kérdésre azért úgy kezdtem a válaszomat, hogy a terveim szerint, mert jelenleg is folynak az egyeztetések a folytatásról és a jövőbeni tervekről, többek között a szakmai stáb jövőjéről is, hiszen június 30-án lejárnak a szerződéseink.

Ebből kifolyólag egyelőre még nem tudok konkrétumokat mondani. Véleményem szerint jó a jelenlegi keret kialakítása, és ezen az úton kell tovább haladni. Természetesen mindig van hova fejlődni, de az idei eredmények is annak köszönhetőek, hogy nyáron profilok alapján sikerült jól felépíteni a csapatot, és megfelelő lett az átlagéletkor kialakítása is.

Pirtovšek, Aleks Pihler és Maroša képviselik a tapasztalatot, mellettük pedig megvannak azok a középkorosztályhoz tartozó játékosaink is, mint Kambič, Stanković, Marinić vagy Zorica. Emellett folyamatosan volt négy fiatal, nagy potenciállal rendelkező játékos a pályán, akik később értéket képviselhetnek a klub számára – ilyen például Erjavšek, Poredoš, Dragóner vagy Bakti. Úgy gondolom, hogy a keretet annak megfelelően kell alakítani, hogy kik távoznak, miközben meg kell tartani a jelenlegi arányokat, és adott esetben olyan profilú játékost kell hozni, amilyen poszton pótlásra van szükség.

Végezetül szeretném megköszönni mindenkinek az éves munkát, és gratulálok mindenkinek ehhez a kivételes, rekordokban gazdag szezonhoz! Hajrá Nafta!